'Stamos em pleno mar... Doudo no espaço
Brinca o luar — dourada borboleta;
E as vagas após ele correm... cansam
Como turba de infantes inquieta.
Sanderlei Silveira - 2024-01-09T15:34-03:00 - BR ∞ L
'Stamos em pleno mar... Doudo no espaço
Brinca o luar — dourada borboleta;
E as vagas após ele correm... cansam
Como turba de infantes inquieta.
'Stamos em pleno mar... Do firmamento
Os astros saltam como espumas de ouro...
O mar em troca acende as ardentias,
— Constelações do líquido tesouro...
'Stamos em pleno mar... Dois infinitos
Ali se estreitam num abraço insano,
Azuis, dourados, plácidos, sublimes...
Qual dos dous é o céu? qual o oceano?...
'Stamos em pleno mar. . . Abrindo as velas
Ao quente arfar das virações marinhas,
Veleiro brigue corre à flor dos mares,
Como roçam na vaga as andorinhas...
Donde vem? onde vai? Das naus errantes
Quem sabe o rumo se é tão grande o espaço?
Neste saara os corcéis o pó levantam,
Galopam, voam, mas não deixam traço.
Bem feliz quem ali pode nest'hora
Sentir deste painel a majestade!
Embaixo — o mar em cima — o firmamento...
E no mar e no céu — a imensidade!
Oh! que doce harmonia traz-me a brisa!
Que música suave ao longe soa!
Meu Deus! como é sublime um canto ardente
Pelas vagas sem fim boiando à toa!
Homens do mar! ó rudes marinheiros,
Tostados pelo sol dos quatro mundos!
Crianças que a procela acalentara
No berço destes pélagos profundos!
Esperai! esperai! deixai que eu beba
Esta selvagem, livre poesia
Orquestra — é o mar, que ruge pela proa,
E o vento, que nas cordas assobia...
Por que foges assim, barco ligeiro?
Por que foges do pávido poeta?
Oh! quem me dera acompanhar-te a esteira
Que semelha no mar — doudo cometa!
Albatroz! Albatroz! águia do oceano,
Tu que dormes das nuvens entre as gazas,
Sacode as penas, Leviathan do espaço,
Albatroz! Albatroz! dá-me estas asas.
II
Que importa do nauta o berço,
Donde é filho, qual seu lar?
Ama a cadência do verso
Que lhe ensina o velho mar!
Cantai! que a morte é divina!
Resvala o brigue à bolina
Como golfinho veloz.
Presa ao mastro da mezena
Saudosa bandeira acena
As vagas que deixa após.
Do Espanhol as cantilenas
Requebradas de langor,
Lembram as moças morenas,
As andaluzas em flor!
Da Itália o filho indolente
Canta Veneza dormente,
— Terra de amor e traição,
Ou do golfo no regaço
Relembra os versos de Tasso,
Junto às lavas do vulcão!
O Inglês — marinheiro frio,
Que ao nascer no mar se achou,
(Porque a Inglaterra é um navio,
Que Deus na Mancha ancorou),
Rijo entoa pátrias glórias,
Lembrando, orgulhoso, histórias
De Nelson e de Aboukir.. .
O Francês — predestinado —
Canta os louros do passado
E os loureiros do porvir!
Os marinheiros Helenos, Que a vaga jônia criou,
Belos piratas morenos. Do mar que Ulisses cortou,
Homens que Fídias talhara, Vão cantando em noite clara
Versos que Homero gemeu ... Nautas de todas as plagas,
Vós sabeis achar nas vagas. As melodias do céu! ...
III
Desce do espaço imenso, ó águia do oceano!
Desce mais ... inda mais... não pode olhar humano
Como o teu mergulhar no brigue voador!
Mas que vejo eu aí... Que quadro d'amarguras!
É canto funeral! ... Que tétricas figuras! ...
Que cena infame e vil... Meu Deus! Meu Deus! Que horror!
IV
Era um sonho dantesco... o tombadilho. Que das luzernas avermelha o brilho.
Em sangue a se banhar. Tinir de ferros... estalar de açoite...
Legiões de homens negros como a noite, Horrendos a dançar...
Negras mulheres, suspendendo às tetas . Magras crianças, cujas bocas pretas
Rega o sangue das mães: Outras moças, mas nuas e espantadas,
No turbilhão de espectros arrastadas, Em ânsia e mágoa vãs!
E ri-se a orquestra irônica, estridente... E da ronda fantástica a serpente
Faz doudas espirais ... Se o velho arqueja, se no chão resvala,
Ouvem-se gritos... o chicote estala. E voam mais e mais...
Presa nos elos de uma só cadeia, A multidão faminta cambaleia,
E chora e dança ali! Um de raiva delira, outro enlouquece,
Outro, que martírios embrutece, Cantando, geme e ri!
No entanto o capitão manda a manobra, E após fitando o céu que se desdobra,
Tão puro sobre o mar, Diz do fumo entre os densos nevoeiros:
Vibrai rijo o chicote, marinheiros! Fazei-os mais dançar!...
E ri-se a orquestra irônica, estridente. . . E da ronda fantástica a serpente
Faz doudas espirais... Qual um sonho dantesco as sombras voam!...
Gritos, ais, maldições, preces ressoam! E ri-se Satanás!...
V
Senhor Deus dos desgraçados! Dizei-me vós, Senhor Deus!
Se é loucura... se é verdade. Tanto horror perante os céus?!
Ó mar, por que não apagas. Co'a esponja de tuas vagas
De teu manto este borrão?... Astros! noites! tempestades!
Rolai das imensidades! Varrei os mares, tufão!
Quem são estes desgraçados . Que não encontram em vós
Mais que o rir calmo da turba. Que excita a fúria do algoz?
Quem são? Se a estrela se cala, Se a vaga à pressa resvala
Como um cúmplice fugaz, Perante a noite confusa...
Dize-o tu, severa Musa, Musa libérrima, audaz!...
São os filhos do deserto, Onde a terra esposa a luz.
Onde vive em campo aberto. A tribo dos homens nus...
São os guerreiros ousados. Que com os tigres mosqueados
Combatem na solidão. Ontem simples, fortes, bravos.
Hoje míseros escravos, Sem luz, sem ar, sem razão. . .
São mulheres desgraçadas, Como Agar o foi também.
Que sedentas, alquebradas, De longe... bem longe vêm...
Trazendo com tíbios passos, Filhos e algemas nos braços,
N'alma — lágrimas e fel... Como Agar sofrendo tanto,
Que nem o leite de pranto. Têm que dar para Ismael.
Lá nas areias infindas, Das palmeiras no país,
Nasceram crianças lindas, Viveram moças gentis...
Passa um dia a caravana, Quando a virgem na cabana
Cisma da noite nos véus ... ... Adeus, ó choça do monte,
... Adeus, palmeiras da fonte!... ... Adeus, amores... adeus!...
Depois, o areal extenso... Depois, o oceano de pó.
Depois no horizonte imenso. Desertos... desertos só...
E a fome, o cansaço, a sede... Ai! quanto infeliz que cede,
E cai p'ra não mais s'erguer!... Vaga um lugar na cadeia,
Mas o chacal sobre a areia . Acha um corpo que roer.
Ontem a Serra Leoa, A guerra, a caça ao leão,
O sono dormido à toa . Sob as tendas d'amplidão!
Hoje... o porão negro, fundo, Infecto, apertado, imundo,
Tendo a peste por jaguar...E o sono sempre cortado
Pelo arranco de um finado, E o baque de um corpo ao mar...
Ontem plena liberdade, A vontade por poder...
Hoje... cúm'lo de maldade, Nem são livres p'ra morrer.
Prende-os a mesma corrente. — Férrea, lúgubre serpente —
Nas roscas da escravidão. E assim zombando da morte,
Dança a lúgubre coorte. Ao som do açoute... Irrisão!...
Senhor Deus dos desgraçados! Dizei-me vós, Senhor Deus,
Se eu deliro... ou se é verdade. Tanto horror perante os céus?!...
Ó mar, por que não apagas. Co'a esponja de tuas vagas
Do teu manto este borrão? Astros! noites! tempestades!
Rolai das imensidades! Varrei os mares, tufão! ...
VI
Existe um povo que a bandeira empresta. P'ra cobrir tanta infâmia e cobardia!...
E deixa-a transformar-se nessa festa. Em manto impuro de bacante fria!...
Meu Deus! meu Deus! mas que bandeira é esta, Que impudente na gávea tripudia?
Silêncio. Musa... chora, e chora tanto. Que o pavilhão se lave no teu pranto! ...
Auriverde pendão de minha terra, Que a brisa do Brasil beija e balança,
Estandarte que a luz do sol encerra E as promessas divinas da esperança...
Tu que, da liberdade após a guerra, Foste hasteado dos heróis na lança
Antes te houvessem roto na batalha, Que servires a um povo de mortalha!...
Fatalidade atroz que a mente esmaga! Extingue nesta hora o brigue imundo
O trilho que Colombo abriu nas vagas, Como um íris no pélago profundo!
Mas é infâmia demais! ... Da etérea plaga. Levantai-vos, heróis do Novo Mundo!
Andrada! arranca esse pendão dos ares! Colombo! fecha a porta dos teus mares!
Festettünk a tengerben ... arany az űrben
Játssz a holdfényt - arany pillangó;
És a megüresedett helyek futása után ... fáradt
Mint egy csecsemő kád nyugtalan.
Festettünk a tengerben ... a szilárdságról
A csillagok úgy ugrálnak, mint az arany habok ...
A tenger visszatérésben megvilágítja a lelkesedéseket,
- A kincses folyadék csillagképei ...
A tengerben vagyunk ... két végtelen
Ott szűkítenek egy őrült ölelésben,
Kék, arany, lágy, fenséges ...
Melyik a menny? Mi az óceán? ...
Festettünk a tengerben. - - A gyertyák kinyitása
A forró nadrágos tengeri fordulatokban,
A Briga Sailboat a tenger virágához fut,
Hogyan lehet a fecskék a megüresedett helyen ...
Honnan jössz? hova mész? Hibás szausz
Ki ismeri a kurzust, ha a hely olyan nagy?
Ebben a saura -ban a por emelkedése,
Galop, repülj, de ne hagyj nyomot.
Nagyon boldog, aki ott tud
Érezd ezt a panelt a Felség!
Alul - a tenger a tetején - a szilárdság ...
És a tengerben és a mennyben - a hatalmas!
Ó! Milyen édes harmónia hoz nekem a szellőt!
Milyen puha zene hangzik a távolban!
Istenem! Hogy van egy égő sarok fenséges
A végtelen megüresedett állásokért, amelyek semmiért úsznak!
Tengeri férfiak! Ó, Rudes tengerészek,
Pirított a négy világ napján!
Gyerekek, akik ápolták őt
Ezen mély lépések kiságyában!
Várjon! Várjon! Hadd igyak
Ez a vad, ingyenes költészet
Zenekar - a tenger, amely az íj mellett ordít,
És a szél, amely a kötelek sípoló ...
Miért menekülsz így, enyhe csónak?
Miért kapsz a költőtől?
Ó! Bárcsak kísérelnék téged a futópadra
Milyen hasonló a tengerben - arany üstökös!
Albatrosz! Albatrosz! Óceán sas,
Te, akik alszanak a gázok közötti felhőkből,
Rázza meg a tollakat, a Leviathan -t az űrből,
Albatrosz! Albatrosz! Add nekem ezeket a szárnyakat.
II.
Ami a bölcső nauta -tól számít,
Hol vagy fia, mi az otthonod?
Imádja a vers ütemét
Ez megtanítja a régi tengert!
Cantai! Ez a halál isteni!
Csúsztassa be a boliga -t Bolinába
Mint gyors delfin.
Mezena árbocja
Egészségügyi zászló
A megüresedett helyek, amelyeket utána távoznak.
Spanyolul, mint cantilens
Langor követelmények,
Ne feledje a sötét lányokat,
Az Andaluszok virágban!
Olaszországból, a lusta fiából
Énekel Sunchant Velence,
- A szeretet és az árulás földje,
Vagy az öböl a Regaço -ban
Ne feledje Tasso verseit,
A vulkán láva mellett!
Az angolok - hideg tengerész,
Hogy a tengeren találtak,
(Mert Anglia egy hajó,
Hogy Isten a helyszínen lehorgonyzott),
Rijo énekel dicsőséget,
Emlékezés, büszke, történetek
Nelson és Aboukir ...
A francia - előre meghatározott -
Énekelje a múlt babérjait
És a Porvir Loureiros!
A Helenos tengerészek, amelyeket a Jonia üresedése készített,
Gyönyörű barna kalózok. A tengertől, amelyet Ulysses vágott,
Azok a férfiak, akiket a phydiasok végeztek, tiszta éjszakán énekelnek
Versek, amelyeket Homero nyögött ... minden pestis tengeri részei,
Tudod, hogyan lehet megtalálni a megüresedett állásokban. A menny dallamai! ...
III.
Menj le a hatalmas térről, ó az óceán sas!
Többet menni ... Tanulj többet ... Nem tud egy emberi megjelenést
Hogyan belemerülsz a repülő harcba!
De mit látok ott ... milyen keserűség festménye!
Ez a temetési ének! ... Milyen tetrikus figurák! ...
Milyen hírhedt és gonosz jelenet ... Istenem! Istenem! Milyen borzalmas!
Iv.
Dantesque álom volt ... az ősz. A Luzernasé reddíti a ragyogást.
Vérben, hogy fürdjön. Irinok irinja ... még mindig kamera ...
A fekete férfiak légiói, mint az éjszaka, borzalmas a tánchoz ...
Fekete nők, felfüggesztve a melleket. Sovány gyerekek, akiknek fekete szája
Az anyák vérét fizeti: más lányok, de meztelenül és meghökkent,
A húzott spektrumok forgószélében a lelkesedés és a bántó hiábavaló!
És nevet az ironikus, szeszélyes zenekar ... és a fantasztikus körből
Kettős spirálokat készít ... ha az öreg íves, ha a padlón csúszik,
A sikolyok hallják ... az ostor repedései. És repülj egyre többet ...
Csapdába esik az egylánc linkjeiben, az éhes tömeg összeomlik,
És sír és táncol ott! Az egyik veszettség, egy másik megőrül,
Egy másik, hogy a martyrios tengelykapcsoló, éneklés, nyögés és nevet!
A kapitány azonban elküldi a manővert, és miután a kibontakozó égboltra bámult,
Tehát tiszta a tengeren, azt mondja, hogy füst a sűrű köd között:
Vibai rijo az ostor, tengerészek! Tedd őket jobban táncolni! ...
És az ironikus, szeszélyes zenekar nevet. - - És a fantasztikus körből
Kettős spirálokat készít ... Milyen Donte álmodik az árnyékok! ...
- kiáltja, hé, átkok, imák rezonálnak! És nevet a Sátán! ...
V
A gazemberek ura istene! Mondd el neked, Uram Isten!
Ha őrült ... ha igaz. Olyan sok horror az ég előtt?!
Ó, tenger, miért nem megy ki. Co'a szivacs szivacsok
A köpenyedből ez az elmosódás? ... Asztrók! Éjszaka! Viharok!
A rendkívüliek gördülése! Söpörtem a tengereket, Typhoon!
Kik ezek a gazemberek. Akik nem találnak benned
Több, mint a mob nyugodt nevetése. Mi izgatja a kínzó dühét?
Ki? Ha a csillag csendes, ha a siet
Mint egy átmeneti bűnrészes, a zavaros éjszaka előtt ...
Mondd, súlyos múzeum, Liberrite Muse, merész! ...
Ők a sivatag gyermekei, ahol a Föld felesége a fény.
Ahol a nyílt pályán él. A meztelen férfiak törzse ...
Ők a merész harcosok. Hogy a tigrisek ravaszul
Harcban harcolj. Tegnap egyszerű, erős, bátor.
Ma a rabszolgákat, fény nélkül, levegő nélkül, ok nélkül mérik. - -
Szégyenteljes nők, mivel agar is.
Milyen szomjas, hallgatott, távolról ... messze ...
Írása a helyesírásokkal, a gyerekekkel és a bilincsekkel a karokban,
A lélekben - könnyek és epek ... mint egy agar annyira szenvednek,
Mint a könnyek teje. Adni kell Izmaelnek.
Ott a megsértett homokban, az ország Palmeiras -ból,
Gyönyörű gyermekek születtek, szelíd lányokat éltek ...
Egy nap adja át a lakókocsit, amikor a szűz a kabinban
Az éjszaka vékony a fátyolokban ... ... Viszlát, O a hegy csúszása,
... Viszlát, Palmeiras da Fonte! ... ... Viszlát, szeret ... Viszlát! ...
Aztán a kiterjedt homok ... aztán a por óceánja.
Aztán a hatalmas horizonton. Sivatagok ... csak sivatagok ...
És éhség, fáradtság, szomjúság ... ó! olyan sajnálatos, ami beadja,
És nem esik a So More S'erguer -hez! ... egy hely a börtönben,
De a sakál a homok felett. Talál egy testet, amely morog.
Tegnap az oroszlán, a háború, az oroszlán vadászata,
Az alvás semmiért aludt. A Broad sátrak alatt!
Ma ... a fekete bázis, mély, fertőző, szoros, mocskos,
A jaguár pestája ... és az alvás mindig vágott
A kitűzött és a tenger felé tartó test hangsúlyozása kezdetén ...
Tegnap teljes szabadság, a hatalom akarata ...
Ma ... a gonosz cum'lo, még csak nem is szabad meghalni.
Letartóztassa őket ugyanazt az áramot. - Sín, unalmas kígyó -
A rabszolgaság szálaiban. És így gúnyolva a halált,
Táncoljon az undorító kohortot. A videó hangján ... öntözés! ...
A gazemberek ura istene! Mondj neked, Uram Isten,
Ha örömteli vagyok ... vagy ha igaz. Olyan sok horror az ég előtt?! ...
Ó, tenger, miért nem megy ki. Co'a szivacs szivacsok
A köpenyedből ez az elmosódás? Csillagok! Éjszaka! Viharok!
A rendkívüliek gördülése! Söpörtem a tengereket, Typhoon! ...
FŰRÉSZ
Van egy nép, amelyet a zászló kölcsönöz. Annyira hírhedt és gyávaság lefedése! ...
És hagyja, hogy ő legyen ez a párt. A hideg gengszter tisztátalan köpenyében! ...
Istenem! Istenem! De mi ez a zászló, milyen zavaró a gálea tripudia -ban?
Csend. Musa ... sír, és annyira sír. Legyen a pavilon a sírásban! ...
Auriverde lóg a földemről, hogy Brazília szellője megcsókolja és kiegyensúlyozza,
Estandar, hogy a napfény véget ér, és a remény isteni ígéretei ...
Te, akit a háború utáni szabadság, a lándzsa hőseiből neveltek fel
Mielőtt a csatában volt Roto, amely egy burkolatot szolgál fel! ...
Szörnyű halálos halál, amelyet az elme összetör! Eltalás ebben az időben a filig
A vasút, amelyet a Columbus kinyitott a megüresedett helyekben, mint egy írisz a Deep Pelago -ban!
De ez túl sok hírhedt! ... a pestis éteriből. Felkelj, az Új Világ hősei!
Andrada! Tépje le a levegő zászlóját! Colombo! Bezárja a tengered ajtaját!